🎁 Idén ajándékozz valami igazán különlegeset! 🎁

Van olyan családtagod, barátod, akinek sosem tudod, mit adj? Te olyat szeretnél, ami illik hozzá, aminek értéke van, s nem csak egy kacat?

Idén három különböző lehetőséget is ajánlok Neked:

  1. Mese.Habbal könyv + 5.000 Ft-os utalvány, mely 2018. március 31-ig felhasználható hipnoterápiás ülésen. Ára: 3490 Ft,- + 450 Ft,- postaköltség.
  2. Ajándékutalvány: Hipnoterápiás ülésre + Mese.Habbal. könyv ajándékba. 14.990 Ft,- , mely 2018. március 31-ig felhasználható,
  3. Ajándékutalvány: 15.000 Ft,- értékben, mely felhasználható egy alkalmas hipnoterápiára, mely 2018. május 31-ig felhasználható

Neked melyik a kedvezőbb? Szeretnéd a könyvet is, és a terápiát is? A könyvet elajándékoznád, de Te jönnél hozzám? Válaszd bármely csomagot, a megajándékozott biztosan örülni fog, hiszen ez nem mindennapos meglepetés!

Fontos: Minden esetben a fizetés előreutalással történik, ezért kérlek mielőbb add le megrendelésed, hogy odaérjen időben az utalvány/könyv! Írj e-mailen, vagy akár facebookon privát üzenetet!

Hegyi Éva Mónika
30/471-0701

Vélemények

Ami történt azóta, hogy Nálad jártam:
először is elgondolkodtattak dolgok, amikre felhívtad a figyelmemet. A könyvedet is elolvastam, így azokkal az információkkal egészítem ki az általad elmondottakat és a saját élethelyzetemben próbálom a kapott információkat kamatoztatni. Meg kell, hogy mondjam:ennyire egész, teljes, mindenre kitérő/ kiterjedő összefoglalót és segítséget még nem kaptam senkitől, csak Tőled! :) Itt pedig gondolok a gyógyszermaffiától az ezotériai "maffiáig", a gondolkodásmódbeli változásoktól akár a depresszióig és még sorolhatnám. Mind-mind olyan téma, mely érdekel és mindig aktuális. (Lenkei doktor vitaminkészítményét 2010 októbere óta fogyasztom).

Drága, a könyved igazán megrázó (felrázó) élmény! :) Alig olvastam ki, máris kezdtem elölről! (Csak mert nehogy valami elkerülje a figyelmemet és ismételni pedig kell.) Szóval igazi kézikönyv lett belőle :). Egy barátnőmnek meséltem Rólad. A honlapodat olvasta már vagy 3 perce, amikor közölte, hogy megveszi a könyvedet, mondván hogy "ebből kell legyen egy példány a polcomon, hogy bármikor elővehessem!" Hát így vagyok én is a könyveddel. Szórakoztató, laza, igaz, szókimondó és valóban nem léleksimogató. De hiszem, hogy épp emiatt hatásosabb, mint bármelyik más mű, mely langyos vízként simogat, de eredményt általa nehezen érhet el az ember. És vallom, hogy sokszor az életben is jól jönne egy erélyesebb hang, aki felnyitja az ember szemét akkor, amikor már épp belesüppedni és belenyugodni készül egy adott helyzetbe, amiről rikít, hogy boldogtalanságot okoz neki. De már most itt a könyved! :) Elég lesz csak beleolvasni. Köszönöm Neked! <3

Szeretettel ölellek Drága Évi és sikerekben, egészségben, boldogságban és szeretetben gazdag jövőt kívánok Neked és Szeretteidnek! És örömömre szolgálna, ha még találkoznánk valahol, valamikor :).

Minden egyéb elképzelhető jót kívánva, tisztelettel: Gyöngyi, Budapest


Bognárné Ilike vagyok, 54 éves, özvegy, két gyermekes anya.
Szeretném az olvasókkal megosztani a történetemet.

Dióhéjban az előzmények. A gyermekeim születése után sokáig itthon voltam, mert a felügyeletüket nem tudtam megoldani. Egyformák voltak a hétvégék és a hétköznapok is évekig, de igazából nem esett nehezemre ez, a gyerekek nőttek, s pénzem is volt, bár nem a szakmámban dolgoztam, hanem állattartással és uborkatermesztéssel foglalkoztam. A házasságunk teljesen megromlott, árufuvarozó vállalkozó férjem alkoholizálása miatt. Lépni a két gyerekkel nem tudtam, nem mertem. Nagyon rossz állapotba kerültem, depressziós lettem, se enni, se aludni nem tudtam, de még rendesen dolgozni sem. Panaszaimat az orvosunk többféle nyugtatóval, majd Prozackal kezelte. A ’90-es években a lelki problémák kezelése még nagyon gyerekcipőben járt, a pszichiátria pedig köztudottan a hülyék osztálya volt. ’95-ben meghalt az édesanyám, akihez szoros szálak fűztek. A gyászév letelt, de én nem lettem túl rajta, majd a következő évben a férjemet is elveszítettem. Egyedül maradtam a két kiskorú gyermekkel, nagyon labilis állapotban voltam. Közben a gyerekek megnőttek, főiskolára ment mindegyik, én pedig a bátyámmal közösen sertést tenyésztettem. Talán már kevéssé voltam depressziós, de a szorongásom, a bizonytalanságom semmit sem változott. A Prozac szedését az orvos tanácsára tovább szedtem, biztonságból.
Segítőm, Éva szoktatott le róla fokozatosan, ő mindig azt mondta, hogy többet ártott, mint használt.
2005-től Győrben kezdtem el dolgozni egy takarító cégnél. Négy évet egy kollégiumban, kettőt iskolában, az utóbbi hármat pedig irodákban. A sors mindig más és más munkatársakkal hozott össze. Utólagosan értékelve mindig nagyon bátortalan és meghunyászkodó voltam, az érdekeimet messze nem tudtam érvényesíteni, a végtelenségig kihasználtak és nem egyszer szándékosan kiszúrtak velem, amit én birka módjára tűrtem. Úgy éreztem, tele a pohár… A Pesten élő leányomra zúdítottam minden keserűségemet. Az ő tanácsára jutottam el Évához. A helyi lapban volt róla egy cikk. Ezt megelőzően volt a lapban egy cikk a Hellinger-féle családállításról, és egy kineziológus-természetgyógyász hirdetése is bent volt a lapban.
Hármójuk közül én Hegyi Évát választottam, amit a mai napig nagyon jó döntésnek gondolok. Ő tanított meg a jókedvre, hiszen a jókedvünk elengedhetetlen a nehézségeink leküzdésében. Pozitív gondolkodásunk és hozzáállásunk sokat segít a mindennapokban. De minderre ő vezetett rá, s a beszélgetéseknek, a kezeléseknek köszönhetően már nem vagyok egy savanyú citromba harapott pofa, mint régen, aki az önsajnálatot profi szintre emelte. Éva azt mondta a cikkében: „a problémák annyira stresszelhetik az embert, hogy nem látja tőle a kézenfekvő megoldást.” Ez nagyon megfogott engem, azzal vitatkoztam magamban, hogy gyökeres változásról beszél: én? 54 évesen???

Sikerült! Kívül-belül! Köszönöm!
A belső változásoknak köszönhetően az életem most sem felhőtlen, de sokkal könnyebben veszem az akadályokat, köszönve segítőmnek, Évának. Átértékeltem a megélt dolgaimat, Vannak, amit homlokegyenest másképp csinálnék, de ott, akkor nem volt, aki kinyitotta volna a szemem. Már nem élek a múltban, elengedtem a régi sérelmeimet. A 17 éve elhunyt anyám és a 16 éve elhunyt férjem elengedéséhez is segítséget kaptam tőle. Állandó visszatérő rossz álmaim voltak velük kapcsolatban, amik teljesen elmúltak. A szeretetteljes, megértő beszélgetések egyre jobban vittek előre az önismeret és a változás útján. Külső változás például, hogy befestettem a hajam, amit szintén Évának köszönhetek, ha ő nem bátorít, most nem szépen csillogó barna hajam lenne, hanem őszes- mákos. Aki csak látta, elájult tőle, őszintén én is.  Volt más változás is, én csak a Kossuth rádiót hallgattam azelőtt, most pedig szól a zene mellettem, voltam egyedül koncerten is, eljárok oda, ahova kedvem van, a nyáron külföldre mentem nyaralni leányommal. Élvezem az életemet. Soha nem gondoltam, hogy ez velem még valaha is megtörténhet.
Volt ez életemnek még egy pontja, ahol Éva segítségét kértem. A velem egy háztartásban élő fiam abbahagyta a főiskolát és utána évekig nem találta magát, nagyon zárkózott lett, számítógépezett, szinte a szobájában élt. A barátai elmaradtak, munkája nem igen volt. Én megelégeltem ezt a fajta életmódot, próbáltam meggyőzni szépen is, csúnyán is, de sikertelen volt minden kísérletem. Később aztán sokat veszekedtünk és csak a sértődöttség meg a harag motivált. Ahogy én elkezdtem Éva kezeléseire járni, ezeket a dolgokat megbeszéltük, ellátott tanácsokkal, s elkezdtünk apránként másképp viszonyulni egymáshoz. Évek óta könyörögtem neki, hogy menjen el valakihez, aki segítene neki, se süket fülekre talált. Mígnem egyszer ráripakodtam, hogy választhat: vagy elmegy albérletbe, vagy elmegy az Évához. Hát nagy kényszeredetten elment. A kapcsolatunk elkezdett javulni, munkahelye is van, nála is elindult a változás.
Ennyi az én történetem. Azt ajánlom mindenkinek, merjen segítséget kérni a lelki problémái esetén, még mielőtt testi bajként is megjelennének. Évát jó szívvel tudom ajánlani.
Mindenkinek jókedvet, jó egészséget és szép napokat kívánok szeretettel:
Ilike


Nagyon köszönöm amit tegnap tettél értem! Még üres vagyok, fáradt, a házi feladatokat nagyon komolyan veszem, és beszámolok Neked! Remélem még sok embernek okozol ilyen katarzist, kívánom hogy azt a rengeteg energiát, amit belénk fektetsz, százszorosan kapd vissza. Boldog vagyok, hogy felnyitottad a szemem, nem csak magammal kapcsolatban, hanem tudatosítottad bennem az elfogadást, a létezés minden formájának feltétel nélküli elfogadását. Boldog vagyok, hogy általad tudhatom bizonyosan, hogy a világ jobb sorsra ítéltetett, és akik olyanok mint Te, megmenthetik azokkal, akik betérnek hozzád, és tesznek ezért. Köszönöm, hogy ennek a részese lehetek!
Szeretettel:
Nagy Erika, Tét


Megnyugvás, megértés és nagyfokú együttérzés az amit már az első találkozás alkalmával megtapasztaltam. Nehezen nyílok meg az emberek előtt, de már az elejétől fogva éreztem azt a biztonságot, hogy jó helyen vagyok. Évi a kedvességével, a nagy fokú empátiával és hatalmas tudásával minden alkalommal erőt önt belém és a pozitív erő, ami belőle sugárzik teljesen feltölt. Erősen, vidáman, új lendülettel, pozitív gondolatokkal távozom tőle. Csak ajánlani tudom:)
Ráhel


Az életem egy olyan szakaszában volt szükségem segítségre, mikor egymás után omlott össze minden. Mégsem ezekre szerettem volna választ, hanem egy kisebb horderejű esetre. Felkerestem Évát, aki mondott nekem egy mondatot, ami nem csak arra a problémára volt megoldás, hanem az összes egyébre is. Ezért nagyon hálás vagyok. Olyan volt mintha egy kicsit felnyitotta volna a szememet. Azt gondolom, hogy mindenkit úgy kezel, ahogy azt az embert meg kell szólítania. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Móni, Győr


Mikor elmentem hozzád, azt hittem - ahogy ott említettem is- , hogy először ketten beszélgetünk, majd a terápia csoportos terápia lesz, tehát mások is bejönnek, és elmondják, mi gondjuk van. De túl sokat láthattam ilyen filmekben, onnan jött az ötlet. Ehhez képest az, amit kaptam, teljesen más volt. Nem kellett tartanom tőle, hogy bárki kinevet mondjuk azért, mert huszonévesen egy gyerekkori esemény miatt fordultam segítségért hozzád. Ez az én dolgom, és te próbáltál segíteni bennem feloldani. Elég hihetetlennek tűnik így utólag még saját magam számára is, hogy ilyesmi történt, de tényleg elhittem, amiket mondtál, visszaemlékeztem, és megkönnyebbültem utána. Hihetetlen jó volt hazamenni ezek után. Elég nagy hatással volt rám ez a dolog. Mintha álmodtam volna, és hihetetlen, hogy 1 órán át tartott. Azt tudom, hogy felfrissített és jól esett.
V.K. Győr


Néha vannak életünkben olyan kihívások melyeket egyedül képtelenek vagyunk megoldani ilyenkor szükség van a "léleklétrára." Évát azért választottam, mert bátran felvállal egy ingyenes feltáró beszélgetést és ahogy a honlapján is olvasható ő maga is túl van némi lelki vívódáson. Tudjuk, hogy minden viszontagság, kudarc és minden fájdalom magában hordja valamilyen vele egyenértékű jótétemény csíráját. Éva különös gonddal figyel arra, hogy a segítséget a csodálatos tudatalatti kapcsán kapjuk meg tehát a csoda a segítség ahogy ő is hangsúlyozza itt van bennük csak felszínre kell hozni. Ami szintén az ő felelősségteljes munkáját jelzi, hogy nem mond véleményt és nem befolyásolja hitrendszerünket. Tudjuk, hogy a hit hegyeket mozdít meg viszont a negatív hiedelmek nagy kárt okozhatnak személyiségünkben. Éva a biztos utat válassza a csodálatos tudatalatti hatalmát. Sok szeretettel ajánlom őt mindenkinek. Bátran forduljanak hozzá!
Helga, Győr


Bár eddig csak egyetlen alkalommal voltam nálad, hogy segítettél ez mégis kétségtelen.
Az olyan élethelyzetben levő emberek, mint én (akik keresik párjukat) leginkább arra kíváncsiak, hogy mikor teljesülnek vágyaik, meddig kell még várniuk.
Azok az emberek, látók, médiumok stb, akiknél az elmúlt évek során jártam, elmondták nekem, hogy milyen fantasztikus és boldog élet vár rám, biztos, hogy megtalálom a párom 31 éves korom körül, tehát legyek optimista, őrizzem meg hitem és maradjak végig derűlátó. hiszen lesz saját családom, amiben nagyon sok örömöm lesz.
Viszont a boldogságig vezető út nem mindig vidám, értek közben csalódások, amik egyáltalán nem erősítették hitemet, sőt.
Amikor elmentem hozzád, nem arról győztél meg engem, hogy milyen fantasztikus lesz nekem, hanem arról, hogy milyen értékeim vannak, és hogy ebben kell hinnem, nem pedig abban, hogy milyen jó is lesz nekem. Életemben talán először voltam olyan embernél, aki olyan 'agymosást' csinált nekem, hogy végre elhittem, hogy igenis alkalmas vagyok egy párkapcsolatra, igenis vannak olyan dolgok bennem, amiket lehet szeretni. Hipnózissal feloldottunk egy előző életbeli köteléket és rámutattál arra, hogy másként szemléljem életemet, a csalódások ellenére legyen önbizalmam.
Pár hónapja jártam nálad, azóta szoknyában, csinos csajos ruhákban járok (előtte fekete volt a kedvencem és a nadrágok), kinyílt a nőiesség bennem és próbálom elfogadni magam olyannak amilyen.
A párom továbbra se tudom, hogy ki, ezért az egyedüllét miatt vannak nehezebb napjaim, de egész biztos, hogy segítettél abban, hogy jobban érezzem magam, még egyedül is.
Ezért hálás vagyok Neked!
Judit, Veszprém


Tudom, hogy a problémámat magamnak kell megoldani, más nem tudja helyettem ezt megtenni...
A Nálad töltött óra és az azutáni beszélgetés, valamit elindított bennem, s most több hét után már tisztul, persze ehhez hozzáadódott az a sok esemény, amit azóta átéltem!
Mondtad: csendesedjek le és figyeljek befelé. Igen belül már csendesedek, de kifelé még nem, vagy nem is tudom, de már nem hagyom megtaposni, megalázni  magamat!
Tudom az utamat, s arról már nem akarok letérni. Köszönet a segítésért, te egy talpraesett, jó érzésű Ember vagy!
Baksáné Szabó Kati, Litér


Elmesélem a történetem. Teljes egészében. Elmesélem, hogy s mint ismertem meg Évit. Mesélek az útról, az elmúlt 1 évről. Az írás amúgy is lételemem és sokat segít, összerendez, szabaddá tesz, s közben újra megélek dolgokat.
Évit a 2012-es veszprémi tavaszi Natura Napon ismertem meg. Akkor épp egy kemény, több hónapig eltartó őszi-téli mélypontról kerülgettem ki nagy nehezen. Ha címszavakban kéne összefoglalni: első munkahely elvesztése, kudarc-élmény, útkeresés, itthoni zűrök, leválási nehézségek, zártság, félelem, egyedüllét, nagyon sok zavarosság, félelem az emberekkel, a világgal kapcsolatban stb.
Lett aztán február vége, március közepe, kisütött a napocska. Ahogy eljött a tavasz, más idők jöttek.
Átléptem a félelem korlátait és végre mertem nyitottabban próbálkozni. Nyitottabban, bátrabban az emberekkel, a módszerekkel, magammal szemben való harcaimban. Így kerültem a Natura Napra is, azzal a céllal, hogy ahova csak tudok, elmegyek, amit csak tudok, kipróbálok. Bennem volt az új iránti természetes kíváncsiság és nyitottság. Tudtam, hogy ez csak jó, hiszen több irányból szerzek tapasztalatokat s így jobban rálátok önmagamra.
Először Évi ismertetőjét, szórólapját láttam meg ott a VMK folyosóin. Elolvastam majd rögtön előbújt a kíváncsi-kérdező én. Az az énem, aki/ami tapasztalásra, megismerésre vágyik.
Közben ott zizgett bennem a félelem is és egy apró kis görcsölés is. Mégis felírtam magam egy időpontra. Úgy látszik, akkor ott, abban az időszakban nem a félelemmel teli, hanem a megismerésre vágyó én volt az erősebb. Pedig rezgett a léc. Merjem e átlépni azt a határt, önmagam határait. Végül nem bántam meg.
Hmm… Elsőre az egész légkör… furcsa volt, kicsit talán idegen, kicsit új, sőt nagyon új, nagyon más, nagyon… van amikor belecsöppenünk valamibe, valahova ami elsőre egy „Úristen,hol vagyok?” reakciót vált ki. Nézelődünk, beszívjuk az újat, s próbáljuk magunkat átadni neki. Próbáljuk megélni az adott helyzetet, pillanatot.
Aztán elkezdtünk beszélgetni. Évi kérdezte, miben segíthet, miért kerestem meg. Mivel, új volt minden, hirtelen mintha „Szó bennszakad, hang fennakad..” (Walesi bárdok,ez jutott eszembe)- mintha mukkanni se tudtam volna, annyit sikerült kinyökögnöm, hogy csak a kíváncsiság hozott, érdekel mit csinál, milyen ez a reinkarnációs hipnózis és hogy már problémáról is beszéljünk,akkor a szorongás alapgond,hosszú évek óta, talán már óvodás korom óta… de tényleg, akkor elsőre a természetes kíváncsiság és megismerési vágy vitt, nem több.
Elsőre idegenkedtem picit Évitől is a környezettől is. Volt bennem szerintem egy jó adag tartózkodás is, talán fenntartás, talán félelem. Nem vagyok egy új helyen könnyen oldódni tudó alkat és nehezen is engedem magamhoz közel a másikat. Vele is így volt akkor még. Akkor egy szimpla, mély, delta-szintű non verbális hipnózist csinált velem, aminek célja igazából a mély relaxáció (a reinkarnációs hipnózis elég hosszú folyamat s ott korlátozott volt az időnk).
Magát a hipnózis folyamatát mindig is ki akartam próbálni, s itt nála történt meg először. Jó élmény volt. Teljesen ellazultam, sőt szerintem majdnem belealudtam, de úgy, utána az időtartamot se voltam képes belőni. Teljesen elengedtem magamat és mindent magamból, minden gondot, félelmet, görcsöt. Mindez olyannyira hatásos volt, hogy a végén „dolgozni kellett” azon, hogy ki jöjjek ebből az állapotból.
Utána viszont az első kérdés természetesen az, és szerintem sokunknak ez lenne: Mi van, ha úgy maradok? De nem maradtam. Évi irányítása alatt biztonságban éreztem magam, figyeltem a szavait, a hangját s ez egyre mélyebbre vitt. És visszafele is sikerült kihoznia, kijöttem abból a mély állapotból. Utána pár napig az élmény hatása alatt álltam. Ehhez persze bizalom kellett és az a jó nagy adag kíváncsiság, nyitottság és ahogy előbb is fogalmaztam, a megismerésre-tapasztalásra vágyó énem mozgolódása, zizegése.
Hogy akkor ez mit adott számomra?
Ellazulást. Bizalmat. A görcsök oldódását. A félelem eltűnt. Nyugalom volt bennem. Továbbá az a 20 perc mély hipnózis, úgy éreztem, valóban felért fél óra mély alvással. Pihentető! Fizikailag is jobban lettem utána, energikusabbá tett, a kedvem is jobb lett.
Az Évinél töltött idő végére ellazultam, megismertem a hipnózist, ami egy új és fantasztikus élmény volt.
Nekem, aki ismer, az tudja, hogy ez az egyik legnagyobb dolog, amit bárki adhat. Az ellazulás.
És nagyon hálás vagyok ilyenkor mindig, hiszen egész életem a szorongásról, görcsölésről, aggódásról, félelemről szólt.
Később aztán merészkedtem a Facebook-on bejelölni Évit. Egyszer-kétszer voltam az ÉletMagHázban tartott előadásain. Egyre inkább elkezdtem hinni a hipnózisban, bízni Éviben, s néha-néha merészkedtem egy-egy bejegyzésére kommentelni, ha az én problémámba illett. Ezzel úgy gondolom megnyíltam, s ilyen formában, egy-egy kommentben könnyebb volt kezdetben. Így jártam nála egy alkalommal az ÉletMagHázban. Nehézkesen indultam, mint ahogy általában nehézkesen indulok kifele, ki a lakás, a határaim biztonságából, főleg amikor valami nem stimmel. Jó egy hét volt, de eljutottam. Ez volt a második alkalom, amikor hipnózist átéltem nála.
Évit nagyon segítőkész, empatikus embernek ismertem meg, aki érzi az embereket, átérzi a gondokat, jól ráérez sok mindenre. Nyitott, végtelen laza, dumás, őszinte és tele van érzésekkel. Szereti a szép dolgokat, az olyanokat, amik közel férkőznek az ember lelkéhez, legyen az zene vagy bármi más. Hogy nekem miben segített eddig? Egyre jobban megismert úgy gondolom, ahogy nagyon apránként nyíltam így-úgy. A Natura Nap óta, úgy érzem, mellettem áll, megértő és segítőkész. Segíti kicsit talán bennem az önelfogadást, próbál közelebb vinni önmagamhoz, inspirál. Amiket pedig a hipnózis folyamataiban éreztem, tapasztaltam; minden folyamat, amit nála megéltem, nagyon sokat oldott rajtam. Szorongást, görcsölést, feszülést. Ez pedig nálam már alapjában egy nagy előrelépés és nagy eredmény.
Csak ajánlani tudom bárkinek, aki keresi a maga útjait és módszereit!
Gueth Zsófi, Veszprém

Ha kíváncsi vagy, mit mondanak mások a tanfolyamokkal kapcsolatos élményeikről, olvasd el itt!